Az élet hosszú útja: vascipők, szeretet és a változás lehetőségei

A tréning folyamat egy nagyon (NAGYON) komplex, sokszor beláthatatlan út.

Vannak rajta egészen tisztán kivehető akadályok, nehézségek, amiket jó előre látunk és így tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Mindenki tudja, és így “játszi” könnyedséggel hagyjuk magunk mögött ezeket az akadályokat.

Ha akarjuk,

ha a társaink is akarják (mert hogy ezen az úton ott ballagunk azért mindannyian) és nem dobnak elénk út közben még egy-egy váratlan akadályt, csupán “szeretetből, féltésből, elkeseredettségből”.

Mert a szeretet lehet kényelmes, hétmérföldes csizma, de ormótlan, mázsás súlyú vasbakancs is. Nehéz, lehúz, állsz vele egy helyben, lebénít, nem hagy továbbmenni. Pedig ezt a két “szeretetet” ugyanabból az erős szívből készítették. Mégsem lett ugyanolyan lábbeli belőle.

Néha, ezekkel a vascipőkkel indulunk útnak. Tudjuk a célt, sokszor az akadályokat is, de hogy hogyan lesz a vascipőből hétmérföldes, az akadályokból lépcső, a girhes gebéből táltos paripa alattunk, az már nem mindig olyan egyszerű.

Az idő ugyanis huncut szemlélődő ezen az úton.

Egy vásári bazáros, akitől sosem tudod, hogy a befektetett energiád, pénzed, végül megtérül-e az idővel. Huncut bizony, mert már rég árkon-bokron túlvan, amikor később bebizonyosodik, hogy ezek a befektetések jók voltak-e.

Megérte-e.

Mert ez, épp, akkor, abban a pillanatban sosem tudható teljes bizonyossággal.

Így aztán könnyen begurulnak azok, akik nem csomagoltak elég türelmet és kitartást magukkal az útra a hamuban sült pogácsák mellé.

Na de, azt hiszem ezért vagyok ott én is.

Hogy segítsek. Így, meg amúgy, meg néha még emígy is.

Egyes embereknek nagy szerencséje van ezen az úton. Míg másoknak nem. Az ő csizmájuk szélvész, amit a családjuk nagyon erős szeretetből varrt nekik, a többieknek is ott vannak az úton azok a kincsek, amikből aztán olyan csizmát varrhatunk, amilyet csak akarunk.

Varrni, újrahuzalozni, fejleszteni, támogatni, segíteni… ezek a szavak mind egy szótárból származnak, és néha (ugyan, a Magyar Értelmező Kéziszótár most vitatná ezt) ugyanazzal a jelentéssel bírnak.

Csak tudni kell jól válogatni az “útravalónkat”, meg az útitársainkat ezen a (sokszor) a neuró után is, élethosszig tartó úton.